Dunajeci horgásztúra 2003

Pár darab erejéig én magam is beszálltam a mókába, de pár darab halacska megfogását követően tovább is álltam. Hogy őszinte legyek nem nyűgöztek le az alig tenyeres halacskák. A sziklák alatti szakaszt vallattam. A víz olyanyira alacsony volt, hogy sok helyen a víz csak alig 2-3 méter szélesen folyt. Egy oldalág kis teknőjében szedéseket láttam. Apró száraz legyet feltéve hamar meg is lettek gazdáik. Kicsiny 10-12 cm-es pérecskék. A nagy tesó biztos elutazott, mert csak a kis tesók szórakoztattak még egy darabig.

A nap már kezdett magasan állni. A meleg, a kis víz és halak arra ösztökéltek minket, hogy más vizet kell keresnünk. Visszaballagtunk az autóhoz, beültünk és irány a Fehér Dunajec. Csupán 20 km-t autózva el is értük. Úgy gondoltuk naivan, hogy hasonló lehet, mint a Bialka, de több víz van benne, mert Nowy Targnál többet mutatott. Tévedtünk. 

Fehér Dunajec. Pisztráng a horgon.

A víz mennyiségével nem volt gond, az bőven elég lett volna, de a terület sűrűn lakottságával és a folyó szabályozottságával már több. Nem tudnám megmondani, hogy hol értünk le a partjára, mely településnél, hiszen itt is egymásba értek a falvak. A vízparti házak mentén futó makadámút szélén parkoltunk le. Azt már ekkor tudtuk, hogy itt az éjszakát nem tölthetjük. Gyors álló fogadást tartottunk magunknak és elfogyasztottuk ebédünket, miközben a vizet kémleltük. Ez a szakasz szintén töredezett palakőzetes sziklameder volt. Sok helyen a közel 20-30 négyzetméteres lapos táblákon futott a víz, ahol a halak a sodrás elől nem találhattak menedéket. Ebéd után irány a víz. A felfelé meredő sziklatáblák élein egyensúlyozva horgásztam meg a köztük megbúvó mély gödröket. Nimfát használtam, bár még nem egészen tudtam ekkor, hogyan is kell vele dolgozni ilyen vízen. A vak szerencsének köszönhetően az egyik hasadékból egy pér, majd egy pisztráng került elő. Mindegyik gyönyörű volt a maga kb. 35 cm –es méretével. Gyönyörű halak voltak és felcsillant a reménysugár, ami egy fél óra sikertelen lengetést követően erősen halványodni kezdett. A víz felfelé haladva teljesen üresnek tűnt. Sok helyen a már említett asztallap szerű meder miatt teljesen halott volt. Egyetlen szerves dolgot láttam a mederben, mégpedig egy borjú levágott fejét, mást nem. Kb. 1 km-t botorkáltunk felfelé és tejesen reményt vesztve tértünk vissza. Kapás egy szál se, de annyi szemetet láttunk a vízben annak szélén a bozótosban, hogy teljesen elment a kedvünk az itteni horgászattól is. Utolsó mentsvárunk a Dunajec folyó volt, aminek partja szálláshelyet nyújtott számunkra.

Akcióban a Fehér Dunajec asztallapjai között.

Lopuszna községnél a folyón átívelő hídon áthajtottunk, majd a híd után balra fordulva egy makadámúton 3-400 métert haladva a folyó kavicsos fövenyére értünk. Sokat nem bíbelődtünk a táborépítéssel, mert kihasználva az esti fényt még horgásztunk egyet az alattunk lévő sziklazúgó feletti részen. Ezen az estén csupán néhány tenyeres leánykoncér esett meg, de a víz másnapra már többet sejtetett.  

2003 rendkívül aszályos év volt, de az előtte való évek sem voltak csapadékban gazdagok. A Dunajecnek ekkor nagyon alacsony kristálytiszta volt a vize, amit a későbbi kirándulások során 2009 –ig soha nem láttunk ismét. Másnap hajnalban pirkadatkor keltünk és a táborhelyünk előtti hullámzó gyorsan lötyögős vizet vallattuk nimfával. Alulra egy közepesen nehéz és nagy szürke Hare's Ear nimfa került arany fejjel, felette pedig egy 14-es méretű zöld hátú, de sárga hasú cseh nimfa. A csali választás nem volt tervszerű, inkább csak ötletszerű, de nagyon bejött. Akkor már olvastunk a rövid és hosszú nimfa technikáról, de élőben soha nem gyakoroltuk. Odahaza a Sió egészen más vezetési technikákat kívánt. Ezt a vezetést én a kettő között viccesen csak közepes nimfának nevezném. Igyekeztünk arra ügyelni,, hogy nimfáink a habokkal azonos sebességben szánkázzanak a vízben és ne legyenek gyanúsak. Ez sikerülhetett a halak szerint, mert azok kapással jutalmaztak bennünket. Bevágni nem is kellett az erős sodrásban. A zsinór egy húzással, koppintással megelevenedett és már ugrándoztak a kis virgonc halacskák. Ha hibáztunk és a nimfákat kihúzta a víz áramlása akkor a sügerek prédái lettek. Ezek voltak első esetlen lépéseink a nimfázás terén.

Hajnalról hajnalra megismételtük. A kora reggeli derengés órái voltak a legalkalmasabbak erre, így nagyon korán, már a nap előtt kellett kelnünk. Ilyenkor, nem volt ritka a dupla fogás sem. Pisztrángok, pérek felváltva jöttek. Méretre nagyobbak voltak, mint amit a Szlovák oldalon tapasztaltunk. Zömében 30 cm körül mozogtak és volt, ami a 35 cm-t is verte. Boldogok voltunk, hogy végre megtaláltuk azt, amiért jöttünk. Miután a hajnali köd eloszlott és a halak nem tűrték meg közelségünket, távolabbról kellett becserkelni őket. 

Egy újabb szép pér a parányi légyen.

Lefele haladva, száraz léggyel próbáltuk a szedegető péreket becserkészni. A Harklowai híd felett 5-600 méterre található sziklazúgó feletti medence felső végében találtam meg az első pákosztos halakat. Egy vízre hajló hatalmas fa árnyékában a felülről csobogva befolyó víz által hozott táplálékra vadásztak a 2-2.5 méter mély vízből. Derékig álltam mellettük és próbáltam eltalálni a szájuk ízét. Figyeltem miket esznek és, hogy látok e közelebbről valami hasonlót mellettem elúszni. Úgy is lett. Apró szinte a szúnyognál egy kicsit nagyobb zöldessárga kérészeket vitt a víz és ezek mozgatták a halakat. Dobozomban találtam valami hasonlót, amit még az előző évben az Oravára készítettem. A 18-as légy, vékony 0.10-es előkével párosítva meghozta a sikert. Négy hal vesztett rajta a művi táplálékon.

Lefele gyalogolva még a zúgó alatt akadt néhány halacska, majd elindultunk visszafelé. Késő délutánra maradt a halsütés és légykötés. Igyekeztünk a bevált legyekkel feltölteni a hadianyag raktárunkat a következő csatákra.

Éjszaka kellemetlen élményben volt részem mivel Rolandnak alvajárós rémálma támadt és magunkra borította a sátrat. Medve volt az első gondolatom a nagy felfordulásra, de szerencsére tévedtem.

Másnap reggel ugyanott kezdtünk és ugyanarra haladtunk, mint előző nap, de tovább jutottunk. Ekkor már a Harklowai híd alá is elértünk. Itt a híd alatti medence száraz légyre sorban adta a szebbnél szebb péreket, koncérokat és valamiféle küszféléket, melyek verték a 30 cm-t. Itt töltöttem az egész délelőttöm és csak utána csatlakoztam Rolandhoz, aki a híd felett lévő sziklazúgó alatti szakasz lecsillapodó medencéjét vallatta rendületlenül. Nem ok nélkül ragadt le itt. Kitartó csápolásának köszönhetően egyik pér, pisztráng jött a másik után az apró száraz légyre. Meglepetésére egy félkilós domolykó is fennakadt az apró ál csemegén. Bekapcsolódtam a műsorba és szürkületig abba sem hagytuk.

Egy a sok közül, amikor két hal akadt egyszerre.

Másnap reggel szállásterületet váltottunk napkelte előtt és autónkkal a Harklowai hídtól lefele parkoltunk le a falu alatt a mederben. Reméltük nem lesz gyors áradás. Innen indultunk felfelé a híd irányába olyan helyek feltérképezésére, amit még nem láttunk. A híd alatti medence megszaladó csobogó vize kiváló választásnak bizonyult a nimfázáshoz. Hatalmas terület volt, így a következő napokban végig kitartott. Szinte átsöpörtük a meder alját a halakért. Mindig olyan helyet kerestünk ahol a víz felülete nem sima, hanem hullámozva halad lefelé és az alatta lévő kövek mérete legalább egy focilabda méretű legyen Ilyen helyek szélében megállva nimfával pásztáztuk az előttünk lévő medret. 8-10 dobás, majd egy lépés előre. újabb 8-10 sodratás és megint egy rövid lépés előre. Mikor átért az ember a túloldalra, akkor megfordult, majd 2-3 méter felfelé haladva elindult ugyanezzel a technikával visszafelé a kiinduló oldalra. És így tovább, és így tovább.  Nem maradt, kő, mélyedés, ami felett el ne suhant volna a csali. Így alaposan és rendkívül eredményesen tudtuk kiaknázni a helyeket.

Mikor a nap feljebb szállt, elmentünk ebédelni, majd a tábortól lefele indultunk körülnézni. Lementünk egészen, a Knurów falúhoz vezető műút hídjáig. Itt gyönyörű domolykókat láttunk százával, de mi most nem ezért jöttünk. Pér, pisztráng viszont nem jött, csak egy termetes bodorka. Úgy éreztük feljebb vannak a mi halaink ezért elindultunk visszafelé. Roland a füves folyópart egy zsombékja mögül egy szép pisztrángot varázsolt elő, de nekem csak a kisebbek jutottak. Végül a napot a Harklowai híd alatti medencénél fejeztük be a péreket ugratva. A következő nap hasonló képen alakult mint az előző, de estére esőfelhők gyülekeztek és a táborhelyünket fel kellett számolnunk és egy rétaljban húztuk meg magunk az erdő szélén. Egész este esett és másnap is szemerkélő eső fogadott minket. 

Úgy döntöttünk, ebből a szakaszból láttunk már eleget. Ez lesz az utolsó napunk próbálkozzunk feljebb. Visszamentünk Lopusznába és a híd mellett leparkolva és az autót hátrahagyva folyásnak szemben indultunk a hídtól a mederben. A szárazlegyet erőltettük. Csendesen szemerkélt az eső, néha alábbhagyott. A meder itt nem görgeteg kövekből állt, hanem durva sóderos volt és abból állt ki néhány sziklatömb, ami megkavarta annak áramlatát. Az ilyen helyeken illetve a sóderzátonyok megszaladó vizében találtuk meg pér barátainkat. Felfelé haladva egészen egy hatalmas 90 fokos kanyarívig egészen szépen arattunk. Itt a kanyar felett egy borzasztó nagy kavicsos lejtőn hömpölygött le a folyó. Kb. 200 métert kaptatva az emelkedőn elértünk a felette lévő lassú húzós vizű medencéhez. Itt található a Lesnica patak torkolata is.

A meder északi oldalának szélén akadtunk rá a halakra. Főként pérek akadtak, de szinte minden sodratásra mozdult valami. Itt múlattuk az időt délután kettőig. Ekkor eleredt az eső és lezárta Dunajeci túránk. Felejthetetlen egy hét állt a hátunk mögött, mely megalapozta az elkövetkezendő évek horgász túráit. Sok élményt, tapasztalatot sikerült összeszedni. Megtanultunk nimfázni, eligazodni a nagy folyó haltartó helyeinek felismerésében.