A terület ismertetője

 

Lapföld Európa utolsó vadonja. Míg nálunk közel 110 ember jut egy négyzetkilométerre, addig ott alig 2. Területe az atlanti óceántól egészen Oroszországig terjed a sarkőr mentén. Nyugatról a Skandináv hegységrendszer 2000 méterre törő csúcsai szegélyezik, míg keletre haladva lankás dombok terülnek el.  A területet ősi magmás és fiatalabb üledékes kőzetek is alkotják. Az utolsó eljegesedést követően az addig a jég nyomása alatt megsüllyedt földkéreg a nyomás alól felszabadulva iszosztatikus emelkedésnek indult, ami napjainkban is tartó geológia folyamat. Ez alakította ki a terület érdekes vízrajzát. Folyói zömében tavak ezrének láncolata, ahol a folyó a hétköznapi értelemben használt folyó képében csak két tó közötti hosszabb-rövidebb átfolyásban van jelen. A mély folyók által vájt völgyek nem jellemzőek. Az eljegesedés folyamán a jég, majd a visszahúzódó gleccserek hatalmas mennyiségű kőtörmeléket un. morénákat halmoztak fel a völgyekben, mélyedésekben. Ezek a focilabdától a személygépkocsi méretű éles peremű sziklákból álló, néhány száz vagy ezer négyzetméteres kiterjedésű törmelékhalmok komoly nehezen áthatolható fizikai akadályt jelentenek. 

Egy kisebb morénasánc, de ez sem kevésbé veszélyes mint a nagy.

 

A vidék szeptember közepétől május végéig a jég és hó fogságában van és csak alig három hónapra olvad fel, de ekkor is csak a talajfelszín közeli alig 1 méteres réteg. Alatta az úgynevezett permafroszt az örökké fagyott réteg található.

A mi célterületünk ennek a három országon elterülő vadonnak egy parányi részét fedi, ez a Käsivarren erämaa-alue. Az eräma szó érintetlen természetet, vadont jelent, ahova ember csak ritkán teszi be a lábát. Nyugatról a Skandináv hegységrendszer északi nyúlványai határolják, megfogva az atlanti óceán felől érkező nedvesebb csapadékot szállító légáramlatait. A kontinentálisnak mondható időjárás miatt az évi csapadékátlag alacsony, ami főként hó formájába hullik le. Nyáron a permafroszt miatt a vizek nem tudnak a talajba beszivárogni, így a lefolyástalan területeken tavak, lápok, formájában vannak jelen. Még a dombok rézsútos oldalán is nagy kiterjedésű mocsarak találhatóak, ahol folyamatosan lehet hallani a víz csorgását. A víz erekké áll össze, majd patakokká duzzadva száguldanak az őket befogadó folyókba. Nyáron a csapadék szelíd hosszan, olykor napokig elhúzódó, de kevés csapadékot hozó "áztató eső formájában hullik".Kellemetlen ugyan, de a folyóvizek magasságát, átláthatóságát, ami számunkra az eredményes horgászathoz szükséges, nem befolyásolja.

A nap itt a sarkkör fölött 300 km-e már elég alacsony szögben halad az égen. Nyáron május végétől augusztus közepéig le sem nyugszik. A napfény kis beesési szöge miatt a nyári felmelegedés hasonlóan alakul a nálunk megszokott október utolsó és november első heteiben tapasztaltakhoz. Nappal 7-14C, este fagypont körül alakul.

 

Kilátás a Mekonjarvi menedékházból augusztus első hetében. Nem a táj érdekes, hanem amit a hőmérő mutat.

 

A táj a tundra képét mutatja. 800 méteres tengerszint felett csak zuzmókat találunk. Kissé lejjebb egy kertész elhalna a sok törpe növésű cserje láttán. Térdig érő boróka félék, törpefűz és nyír sarjad a sziklás talajból. A fás zóna határa innen 25-30km-e délebbre van. A szélsőséges, évek óta tartó felmelegedéseknek köszönhetően az alacsonyabb 500-600 méteres zónában,- melyet zömében a folyóvölgyek alkotnak- fás kísérő növényzet alakult ki. Ezek a mi szemünkben csak bokroknak kinéző 2-3 méter magas fűz és nyírfák sok helyen áthatolhatatlan falat képeznek.

Gyapjusás. Ahol ez virít az az ember számára veszélyes mocsarat, ingoványt jelent. Messze elkerülendő!

A tundra eltartó képessége a gyér növényzet és fajtaváltozatosság miatt alacsony. Egy közép európai szemével nézve szinte olyan, mint a sivatag. Ez miatt az állatvilága is gyér. A tápláléklánc alján a lemingek találhatóak, melyet eddig csak bagolyköpet formájában láttam. Szinte minden négyzetméterre jut egy üreg bejárat, de élő példányt nem sikerült megpillantani. A hófajd is ritka, vagy csak jól rejtőzködik, viszont rénszarvast ezrével lehet látni, nagy csordákban vonulnak keresztül-kasul. Nem félnek, akár 10 méterről is lencse végre lehet kapni őket. A farkas állományt már a kihalás szélére taszították a túl vadászattal A medve, a rozsomákkal együtt, egyenlőre nem találja meg a szükséges életfeltételeket ebben a zónában.

Minket főként a víz alatti világ érdekel, hisz ezért utazunk oda. A terület érintetlensége a nehezen megközelíthetőségében rejlik, de azért nincs olyan messze, hogy néhány elvetemült azért néha be ne merészkedne. A folyókon évente 2.5 hónap áll rendelkezésre a horgászatra, de vannak vizek mint a Poroeno-Lataseno ahol ezt szabályokkal még rövidebbre vették. Így marad elég idő a halállománynak a regenerálódásra. Sajnos ez a keleti régióban nem mondható el, de ide még érdemes ellátogatni annak, aki termetes 50cm feletti sarki péreket akar fogni napi rendszerességgel. Ez az itteni vizek fő hala. Emellett a hűvösebb vizű patakok pisztráng állománya, és az ezen patakok felső folyásában, valamint a magasabban fekvő hideg vizű tavaiban élő színpompás sarki szajblingok vonzzák az ide utazókat, de a tavakban holtágakban az általunk jól ismert csukák is jelen vannak.

 

Janess

 

Felszerelési tárgyak


Erőnléti felkészülés

 

Élelmezés kérdései